ATE
Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület

Keresés a honlapon


Üzenőfal


Név:

Üzenet (max. 100 karakter):


Szavazás






Növényzet

A terület az Eupannonicum flóravidék Crisicum flórajárásába tartozik (Marosi és Somogyi 1990). Jellegzetesebb potenciális erdőtársulások a bokorfüzesek (Salicion trianrae) és puhafa ligetek (Salicion albae), helyenként keményfaligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) maradványai is megfigyelhetők. A meglévő erdők nagyrészt ültetettek, fő állományalkotó fafajok: kocsányos tölgy (Quercus robur), fehér akác (Robinia prseudoacacia), valamint különböző nyár (Populus-sp) és fűzfajok (Salix-sp). A hullámtereken gyakorta mocsárrétek (Alopecuretum pratensis) díszlenek. Elterjedt lágyszárúak az iszapkáka (Dischotylis micheliana) csomós palka (Chlorocyperus glomeratus), varangy szittyó (Juncus bufonius).




Az ÓHernádban a felszíni lebegőhínár (Lemnetea) és rögzült hínár (Potamotea) társulások fordulnak elő, és jellegzetes növénye a fehér tündérrózsa (Nymhaea alba. A területre korábban jellemző keményfaligetek helyén ma jobbára szántók, idegen fajokból álló faültetvények találhatók.


Állatvilág

Alsóbbrendűek

A szárazabb magas füvű kaszálók karakterfaja az imádkozó sáska (Mantis religiosa), amely leginkább szeptemberben kerül szem elé.



Tölgyerdők környékén gyakran látni szarvasbogarakat (Lucanus cervus) is. A rétek védett rovarai a farkasalma lepke (Zerynthia polyxena) és a nagy tűzlepke (Lycane disparutila). A Holt-Hernádban él az egyik legértékesebb szitakötő fajunk, a zöld acsa.



Halak

A vidék a leírások szerint korábban halakban igen gazdag volt és bővizű. Az erőművek, gátak megépítése után a folyók már nem hozhatták ugyanazt a vízutánpótlást.




A Hernádban előforduló halfajok:
1. Küsz (Alburnus alburnus)
2. Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus): védett
3. Domolykó (Leuciscus cephalus)
4. Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
5. Jász (Leuciscus idus)
6. Márna (Barbus barbus)
7. Petényi márna (Barbus meridionalis petényi): védett
8. Paduc (Chondrostoma nasus)
9. Fenékjáró küllő (Gobio gobio)
10.Homoki küllő (Gobio kessleri): védett
11.Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus): védett
12.Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)
13.Vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus)
14.Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer): védett
15.Sügér (Perca fluviatilis)
16.Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus): Észak-Amerikában őshonos
17.Harcsa (Silurus glanis)
18.Süllő (Stizostedion lucioperca)
19.Ezüstkárász (Carassius auratus)
20.Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus)
21.Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtalmus)
22.Kínai razbóra (Pseudorasbora parva): Kelet-Ázsiában őshonos
23.Naphal (Lepomis gibbosus): Észak-Amerikában őshonos
24.Réti csík (Misgurnus fossilis): védett
25.Vágó csík (Cobitis taenia): védett
26.Kőfúró csík (Sabanejewia aurata): védett
27.Kövi csík (Noemacheilus barbatulus): védett
28.Csuka (Esox lucius)
29.Német bucó (Zingel streber): védett
30.Bagolykeszeg (Abramis sapa)
31.Dévérkeszeg (Abramis brama)
32.Karikakeszeg (Blicca bjoerkna)
33.Bodorka (Rutilus rutilus)
34.Balin (Aspius aspius)
35.Ponty (Cyprinus carpio)
36.Compó (Tinca tinca)
37.Menyhal (Lota lota)
38.Fürge cselle (Phoxinus phoxinus): védett
39.Sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario)
40.Szivárványos pisztráng (Salmo gairdneri): Észak-Amerikában őshonos
41.Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi): védett



Kétéltűek, Hüllők

A vízi élőhelyeket, főként az Holt Hernádot szaporodási időszakban az összes kétéltűfaj felkeresi. Egyes fajok mint a vöröshasú unka (Bombina bombina), kecskebéka (Rana esculenta) tavibéka (Rana ridibunda), kis tavi béka (Rana lessonae) szinte egész életszakaszukat itt töltik. Ritkán szem elé kerül a mocsári teknős (Emys orbicularis) is. A vízisikló (Natrix natrix) gyakorinak mondható. Szintén gyakori a fürgegyík (Lacetra agilis), mely ragadozó madarak táplálékában is megtalálható.



Madarak

Alsódobsza, és Szentistvánbaksa közötti nagyfeszültségű oszlopokon ritkán látni egy-egy kerecsensólymot (Falco cherrug), melynek megtelepedését költőláda kihelyezéssel próbálják elősegíteni. Az ilyen oszlopokon és a folyómenti erdőkben a területen 1 pár holló (Corvus Corax) fészkel. Jelentős táplálkozó terület a megyaszói legelő, ahol az ürgék (Citellus citellus) miatt a parlagisas (Aquilla heliaca) is megjelenik.
Gyakorinak mondható a barna rétihéja (Circus aeroginosus), melyeket télen a kékes rétihéják (Circus cyaneus) váltanak fel. 1-2 pár egerészölyv (Buteo buteo) rendszeresen fészkel az ártéri erdőben és fasorokban.
Ritka vonuló madár faj a vándorsólyom (Falco peregrinus) A területen megjelenik még a héja (Accipiter gentilis) a kabasólyom (Falco subbuteo) és a fekete gólya (Ciconia nigra) . A réti sas (Haliaeetus albicilla) rendszeresen fészkel a Tisza ártérben, a Hernádmentén téli vendégként, és kóborlóként van jelen.



Tanyák, templomok jellegzetes lakója a gyöngybagoly. Az erdei fülesbagoly (Asio otus) rendszeresen megtelepszik a különböző gallyfészkekben, de a réti fülesbagoly (Asio flammeus) is gyakori téli vendég, és alkalmanként megjelenő fészkelő. Áprilistól a fülemülék (Luscinia megarhynchos) dalától hangos a táj. A nádasok gyékényes foltjainak jellegzetes fészkelő madara a barkós cinege (Panurus biarmicus), botoló füzek és fehér nyarak ágain gyakran függőcinege (Remiz pendulinus) fészkeket ringat a szél. A Holt Hernádnál olykor gyakran megjelenik a szürke gém (Ardea cinerea), és a nagy kócsag (Egretta alba), és a fekete gólya (Ciconia nigra). Ősszel nagy számban jelennek meg a vonuló darvak.



Emlősök

Az emlősök fajszámát az irodalmi adatokon túl erősítették a különféle terepi megfigyelések, csapdázások, denevérfelmérések. Bagolyköpet elemzések alapján 20 kisemlős faj fordul elő. Vadgazdálkodási szempontból sem az apróvad, sem a nagyvad dominanciája nem mondható ki. Mindez átmeneti jellege miatt, a hegyvidéki és alföldi területek közötti átmeneti jelleget tükrözi. E területeken a középhegységi területekről kilépő, terjeszkedő nagyvad (vaddisznó, szarvas) és nem az állandó nagyvadállomány a meghatározó. Figyelemmel kísérjük az odúlakó denevérek állományviszonyait, melyek megtelepedését odú-kihelyezésekkel segítjük elő. Zárt ártéri erdők gyakori lakója a nyuszt (Martes martes), amit többször megfigyeltek fészek-ellenőrzések alkalmával ragadozó gallyfészkekből kiugrani, nem egy költést meghiúsítva. Rokona a nyest (Martes foina) egyre nagyobb számban él a kiterjedt mocsarak bebokrosodott részein, a környék gátőrházainak tanyáinak rendszeres vendége, padlások gyakori lakója.



Zárt erdők odvaiban gyakran találkozhatunk a korai denevérrel (Nyctalus noctula). Ritkán találkozhatunk a vidrával (Lutra lutra) is, amely a Hernád-folyó, és az ó Hernád mentén figyelhető meg. Legelőkön, gyepeken már ritkábban látni ürgét (Citellus citellus) de egyre gyakrabban látni borz (Meles meles) kotorékokat.



A menyéttel (Mustella nivalis) gyakran találkozni, mely tápláléka a baglyoknak is. Általánosan elterjedt tanyákon, emberi településeken, ahol gyakran szem elé kerülhet. Állománya nem veszélyeztetett



Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)
Leggyakrabban előforduló pelefaj. Alkalmanként szívesen megtelepszik a ragadozó madarak által épített fészkekben, és különféle odvakban, megfigyeléseink szerint az ártéri erdőkben egyre jobban terjedőben van. Parkokban, kertekben, tölgyesekben, összefüggő erdőségekben található meg. Állományát veszélyeztetheti az erdők megszűnése, odvas, öreg fák kitermelése.



Településünk jellegzetes állatai

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Alkalmanként jelenik meg Alsódobszán, minden évben próbálkozik egy pár a fészkeléssel, de ez idáig sikertelenül.

Gyöngybagoly (Tyto alba)

Jellegzetes, és baglyok közül a leggyakoribb lakója a templomtoronynak, melyet elsősorban költésre használ, de vannak alkalmak, amikor magányos madarak, vagy fiatal kóborló példányok veszik birtokba néhány hétre az épületet.
Egy-egy pár éveken keresztül ugyanazt a templomot használja, addig amíg jelenlétüket valami meg nem zavarja, ilyen lehet egy nagyobb átalakítás, amely teljesen kizárja őket, vagy egy folyamatos zavarás, ami miatt elvándorolnak, vagy ragadozók által okozott kártétel. Ilyen zavarásnak minősül még a galambok tömeges jelenléte is.
A kirepült fiókák elvándorolnak más területre, vagy a környéken alakítanak párkapcsolatot és fészke-nek tanyák padlására, szalmakazalba, vagy ahová tudnak.
Mivel nem vonuló madár, fészkelő helyükön tartózkodnak a tél folyamán is. A fiókákra, és felnőtt madarakra is veszélyes a kemény, hosszú tél mivel a táplálékot nehezen tudják megtalálni. Az utóbbi években csökkent az állománya. Leggyakoribb jellemző táplálékmaradvány volt a mezei pocok, mezei és házi veréb, melyek a fiókáknak voltak odakészítve.
Költési idő általában áprilisban kezdődik, kedvezőtlen időjárás, nem megfelelő táplálékellátottság esetén ez eltolódhat augusztusig, kedvező évben pedig kétszer is költhet, egy tavaszit, és egy nyár végit melynek fiókái késő ősszel, vagy kora télen repülnek ki.
A fiókanevelés időszaka meglehetősen hosszú, mintegy 3 hónapra tehető a kirepülés időszaka. Letojt tojások, és kirepült fiókák száma megoszlik, de van amikor sikeresen repíti ki a teljes fészekaljat. Általában 4-7-10 tojást tojik.



Kuvik (Athene noctua)

Mint jellegzetes emberi környezetben jelenlévő faj, a templomokat költésre is használja, a falu melett jévő tanyákon renszeres fészkelőként megjelenik.



Házi veréb (Passer domesticus)

Olykor tömegesen van jelen a templomok torony és padlásrészein egyaránt, településünk gyakori fészkelő madara

Nyest (Martes foina)

Széles elterjedésű, generalista ragadozó. Szinte valamennyi épületben, így a templomokban is megjelenik. Jelenléte megállapítható jellegzetes ürülékéből, és a felhordott tojásmaradványokból. Bár táplálékának döntő része nem a templomokban lévő állatokból áll, de sok esetben elfogyasztja a templomban található denevéreket, vagy bagolyfiókákat, tojásokat.



Vakond (Talpa europaea)

Általánosan elterjedt, gyakori faj, olykor tömeges jelenléte észlelhető a legelőkön, vizes területeken egyaránt. Településeken, parkokban, kertekben egyaránt elterjedt faj.

Pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)

Könnyen megismerhető a hátán húzódó fekete csíkról. Gyakran kerül szem elé mezőgazdasági munkák alkalmával a szalma, széna alól, vagy táborozások, horgászatok alkalmával is megfigyelhető, amint a táplálékmaradványokra megjelenik. A zárt, összefüggő erdőket kerüli.


Házi egér (Mus musculus)

Általánosan, gyakran elterjedt mezőgazdasági területeken, és emberi településeken egyaránt. Állományai stabilak, nem veszélyeztetettek

Vándorpatkány (Rattus norvegicus)

Gyakori faj, az emberi településeken fordul elő, ahol állattartással foglalkoznak, tanyákon, folyók, holtágak, csatornák mentén. Olykor több százas egyedszámban jelennek meg tanyákon, istállókban jelenlétükkel kárt okozva állatokban, értékekben egyaránt. Állományuk nem veszélyeztetett.





“Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.” (Arisztotelész)

Honlapkészítés